2010. 06. 29.

Kiscica

Tegnap este, egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltam cicát gyurmázni.
Először felnőttet akartam, de ellent mondva a természet törvényeinek, ahogy alakult, kölyökcica lett belőle...
És sajnos egy nagy kölyökcica, vagyis nem méretarányos az 1:12 arányú miniatűrökhöz.
Ez kb. 1:6 arányú, amolyan "fashion doll size"...na jó, nem flancolok, Barbie méretű.
De jöjjenek a képek:





Most még a színén kéne elgondolkodnom, bár lehet, hogy fehér marad, és akkor csak itt-ott festem.

2010. 06. 28.

Szék

Sorban a harmadik ügyeskedésem egy "kovácsoltvas"szék, melyet egy kedves norvég miniatűr imádó, Synnøve blogján (http://synnovesetdukkehjem.blogspot.com/) láttam meg és azonnal beleszerettem.




Mivel ugye a sarki üzletben nem árulnak ilyet, innen-onnan drótot szereztem és már kanyarodott is a fogó és a kezeim között.
Aztán jött a pillanat ragasztó és ragasztottam. Nem volt nagy élmény, mert többször összeragadtam a székkel...Aki ragasztott már pillanat ragasztóval tudja, milyen alattomos jószág:(
Előtte kipróbáltam a klasszikus Technokolt is, de sajnos erre nem volt alkalmas.

Nagy élmény ám, mikor az ember létre hoz valamit a saját két kezével:) Terápiának is kiválóan alkalmas.

Még le kell festenem, de máris idekívánkozott:)

Az utolsó képen már a -sorban a  második- alkotásom áll, illetve ül. Őlédisége még ruha, haj és név választás előtt áll, de így is nagy út van mögötte...hát még mögöttem.

De ez egy másik bejegyzés témája...


Rózsa

Az első dolog amit készítettem, még hetekkel ezelőtt, egy váza volt, három szál rózsával. Cernit márkájú süthető gyurmából készült, a szára drótból. Itt tapasztaltam meg, hogy egy-két háztartásban is fellelhető eszközzel milyen jól lehet formázni, mintázni a gyurmát.


Azért rózsával kezdtem, mert hónapokkal előtte már készítettem rózsa marcipánt szülinapi torta díszítésére, gondoltam ez sem bonyolultabb, csak kisebb.
Szóval így indultam ezen az úton.

2010. 06. 27.

Hónapokig csak nézegettem a miniatűrökről szóló külföldi blogokat és vágyakoztam...

Aztán megismerkedtem egy magyar-autodidakta-miniatűr készítővel, Bözsével (http://azenpicivilagom.blogspot.com/), aki megmutatta, hogy mindent meg lehet ám csinálni saját kezűleg is. 

Ezen felbátorodva munkához láttam és tovább megyek:
blogírásra vetemedtem:)