2010. 09. 22.

Látogatás


Ma végre, hosszas tervezgetés és egyeztetés után távolsági buszra szálltam és ellátogattam Őrbottyánba.
Utazásom célja nem egyéb volt, mint végre személyesen is megismerni Bözsét és megcsodálni miniatűrjeit.
Míg a  békés, nyugodt tájakon pihentettem Pesthez szokott szemem, ripsz-ropsz, meg is érkeztem.
Bözse kedvesen fogadott,  Füge kutyáról nem is beszélve :)
A házukba lépve, a nappali polcán szembe találkoztam Edit szobájával, ami pont olyan szép volt, mint a képeken, talán még szebb is, mert élőben még jobban látszott az, hogy milyen igényesen választja meg a megfelelő anyagokat és technikákat, a legélethűbb hatás elérésének érdekében.
Aztán bementünk a hobby szobájába és tulajdonképpen- egy rövid kerti séta kivételével-ott is ragadtunk. Fiókok, dobozok nyíltak és sorra kerültek elő az eszközök, az alapanyagok. 
Bözse tulajdonképpen egy polihisztor a miniatűrök terén. Mindent megmunkál, mindenhez van eszköze, minden anyagot ismer és naná, hogy használ is. 
Én meg tátott szájjal figyeltem és fejben jegyzeteltem. 
Aztán ott volt az a rengeteg mini, sok-sok doboznyi elkészült csoda, amik élőben még jobban néztek ki.
Megcsodáltam a tornácot is, sőt sikerült egy kis aprósággal meg is toldanom, egy kakassal, de a szentem elég kótyagos volt, folyton feldőlt. Itt is csak ismételhetem magam, mert olyan hihetetlenül valósághű volt minden, hogy a saját szemeimnek sem akartam hinni. Csak akkor ocsúdtam fel, mikor nem tudtam megmosni a kezem a mini-kerti csapjánál...


Nem túl jó kép, de remélem azért látható a kakaska...

Sajnos pár dolgot már nem láthattam élőben, távoli országokba utaztak,  Etsy-shopjának közvetítésében. Elkelt Sparheltjáért mindketten elmorzsoltunk egy-egy könnycseppet:)
Bözse egy finom csirke pörkölttel tette fel az i-re a pontot, mire körbeültük szüleivel az asztalt, befutott a sorban első nagylánya is, aki már olyan ügyes, hogy egyedül jön haza a suliból (bár mint hallottam, vadgesztenye-szezonban gyakran késik:)

Mondhatom szuper nap volt ez a mai! Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a játékboltban.
Bözse kedves házigazda volt és még ajándékot is kaptam, nevezetesen egy hőn áhított fehér Fimo-t és egy szuper eszköz készletet. 
Órákig lett volna még miről beszélnünk, de el kellett érnem a vonatot, így elbúcsúztunk.
Remélem hamarosan találkozunk!


2010. 09. 20.

Alma-lak alakulóban


Betegeskedések és egyéb tennivalók közepette azért egy kicsit haladtam a sün-lakkal is.

Sajnos azóta a padot a fiam az elemeire bontotta...
Ilyenkor mindig azt mondja, miért nem tettem magasabbra...a 3 éves kis ügyvéd:)




2010. 09. 14.

Sün apóka

Nézd csak, ki pipázik a padon!
 Elkészült Sün apóka:





Sajnos Sün anyóka egy óvatlan pillanatban a három és fél éves kisfiam áldozatává vált. 
Most tüskétlenítve, karjaitól megfosztva várja a sün elsősegélyt...

2010. 09. 10.

Pad

Életemben először dolgoztam fával és a konyhai kés bánta, de végül sikeresen elvagdostam egy kis darabka fát, meg egy jégkrémes pálcikát (riszájküling:) 

Egy kis csiszolás, egy kis festés, megint csiszolás és íme: itt látható Sün apó padja, amin oly szívesen pipázik délutánonként.





Biztosan feltűnt, hogy nem a kis "kerti műtermemben" fotóztam, de napok óta kitartóan esik, így sajnos be kellett érnem az összes szobai lámpa fényével.

2010. 09. 08.

Sünné asszonyság

Itt az ősz és vele kedvenc gyümölcsöm az alma. Az almáról pedig eszembe jutott a sün. 

Tudtok követni?:)

Aki jól ismer, tudja, hogy a lelkem mélyén egy nagy gyerek vagyok, imádom a meséket, mesekönyveket, főleg a szépen illusztráltakat.

 El tudtok képzelni egy olyan jelenetet, ahol sünné asszonyság alma-lakjában épp almás pitét süt, mialatt sün apó a házikó előtt a padon pipázik...

 Nos, én el tudom!
Sőt meg is szeretném csinálni!

 Ez lenne életem első komplett miniatűr jelenete.
Bár elég szétszórt vagyok, de belevágok.

Tartsatok velem!

Íme sün anyó:





...és az alma-lak készülőben:


(Anyaga gipsz, az áldozat (az alap) pedig a kislányom egyik rózsaszín lufija ...)

2010. 09. 05.

Thai kölyök

Végre kifestettem...

Olyan türelmesen várakozott a polcon, festetlen szemei nap mint nap kérleltek én pedig végre nekiálltam:)

Itt jönnek a képek:


Nekünk is volt egy ilyen  cicánk és Ő volt a legokosabb, legaranyosabb cica, akit valaha ismertem!
Hiányzol Mengrai!

2010. 08. 27.

Doser utazik

Van nekünk egy nagyok kedves családi barátunk, aki most a messzi Hollandiában dolgozik. 
Ma utazott ki hozzá az anyukája és küldtünk neki egy kis csomagot mi is. A Twilight-Breaking Down könyv és a mozis Jacob pohár (nem nevetni...) mellett a csomagban utazik mini Doser is, az ő imádott amerikai bulldog kutyájának kicsiny mása.



  
Fényképekről dolgoztam, a telefonomon látható az eredeti Dózer, őurasága:)


Mostanra már talán ki is bontotta a csomagot:)

Puszilunk Dius és hazavárunk!